A mai újépítésű ingatlanokban már a legtöbb helyen a felületfűtést alkalmazzák. Ez a fűtési rendszer alacsonyabb hőfokon üzemel. A továbbiakban a felületfűtések közül is a padlófűtést szeretnénk megismertetni Önökkel.
A padlófűtésnél általában 36-38°C körüli előremenő hőmérséklet alkalmazása ajánlott a szerkezeti hőtágulási, illetve a komfort tényezők miatt is. A padlófűtésről általánosságban az mondható el, hogy 100W/m2 hőt ad le, de ez függ attól is, hogy mekkora a padlófűtéscső átmérője vagy az osztástól is. Az osztás azt jelenti, hogy milyen sűrűn tekerjük le a csövet. Az osztás méretétől függően a cső hossza is aránylag pontosan meghatározható, de átlagosan kb. 5-6 méter csővel érdemes számolni négyzetméterenként. Azonban azt ajánljuk, hogy legyen ráhagyva ezekre a kiszámolt mennyiségekre is az esetleges irányváltások és felállások miatt.
Padlófűtést minden esetben osztó – gyűjtős megoldással alakítsunk ki, mert így az egyes körök és helyiségek hőmérsékletét kiválóan lehet szabályozni. Érdemes áramlásmérős osztó – gyűjtőt alkalmazni, amelyeket körönként be lehet szabályozni, így nem kerül hátrányba hidraulikai szempontból egyik kör sem a másikkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a rendszerünk mindenhol kiegyenlített lesz és a szivattyú is egyenletesen tud dolgozni.
Padlófűtés nem csak új építésnél alakítható ki, de célszerűbb építkezés előtt elvégezni a vele járó munkálatokat. Új építésnél még van lehetőségünk mindent összehangolni a padlófűtéssel, mivel nem mindegy az sem, hogy milyen burkolat kerül rá. Természetesen van lehetőség felújításál és átalakításnál is ezt a fűtési módot választani, de ebben az esetben bele kell kalkulálni azt, hogy az összes burkolatot fel kell szedni. Ez gondot okozhat, mert a padlófűtésnél a végleges burkolatok magassága magasabbra fog kerülni pár centiméterrel a cső rendszer miatt. Ilyenkor előfordulhat az is, hogy akadályozni fogja az ajtók nyitását vagy akár azzal a problémával is szembesülhetünk, hogy a beépített bútorainkat kell átalakítanunk.
Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy mivel burkolható egy padlófűtéses terület. Gyakorlatilag szinte bármi kerülhet rá. Napjainkban már a legtöbb burkoló anyagból létezik olyan változat, ami alkalmas padlófűtéshez. A legjobb megoldás a kőburkolat, mert jó hővezető képességgel rendelkezik. A laminált laphoz képest nehezebben melegszik fel, viszont tovább képes a hő megtartására a fűtés lekapcsolása után. Ha mindenképpen ragaszkodni szeretnénk a laminált padlóhoz, akkor érdemes 9 mm-nél vastagabbat választani belőle. Fontos tudni, hogy a meleg hatására a hőtágulás miatt a padló egy minimális mértékben mozogni fog, ezért, ha járólap helyett laminált lap mellett tettük le a voksunkat, akkor klikk-rendszerű padlót válasszunk. Fontos az is, hogy flexibilis ragasztót alkalmazzunk a burkolat lerakásánál, mert ez ugyanis képes lekövetni akár az apróbb mozgásokat is.
Radiátoros fűtés esetében a meleg felfelé száll, így a mennyezetnél mérhetjük a legmelegebb hőfokot. A padlófűtésnél éppen ellenkezőleg alakulnak a hőfokok, ezért már alacsonyabb hőfoknál is jobb lehet a hőérzetünk és nem utolsó szempont az sem, hogy megspóroljuk a teljes helység magasságának fűtéséből adódó többletköltséget. A padlófűtés nagy előnye még a radiátorral szemben, hogy a csőrendszer a szoba burkolata alatt fut egységesen elosztva, ezért mindenhol egyenletes meleget tud biztosítani.
A padlófűtés egy lassan szabályozható fűtési módszer, mivel a csövekben áramló víz lassan tudja felmelegíteni a padlót, ezért több időt vesz igénybe, mire a ház kellemes hőmérsékletű lesz. Ennek áthidalására az egyik megoldás, hogy például kombinált fűtési rendszert alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy a fűtést nem csak padlófűtéssel biztosítjuk, hanem például radiátorokkal. A másik lehetőség az, hogy speciális, vékony rendszer lemezeket is beépítenek. Ez a típusú rendszer gyorsabban reagál, mint a padlófűtés, így nem szükséges mellé kiegészítés.
Sajnos a padlófűtés jó pár helyen elrontható. Gondot okozhat, hogyha nem a padlófűtéshez alkalmas speciális műanyag csövet alkalmaz a szakember. A padlófűtés során alkalmazott cső speciális eljárással készül és jóval ellenállóbb az ötrétegű csövekkel szemben. A nyomáspróba elvégzése fontos, hogy megtörténjen. A nyomáspróba elvégzése során egy erre a célra szolgáló berendezés segítségével terhelik a vezetékeket az üzemi nyomás többszörösével nagyjából 7-8 órán keresztül. Ebben az időintervallumban azt figyelik meg, hogy esetleg létrejön-e nyomásesés. Amennyiben bármi eltérést tapasztalunk, akkor ilyenkor még könnyebben javítható a rendszer. Sokkal bonyolultabb a helyzet, hogyha már lebetonozásra került a rendszer és a felmerülő problémák csak később derülnek ki.
